Az első Gruntvig felnőtt tanulói műhely Magyarországon


Honnan jött az ötlet?

Az Emmausz Alpítvány régóta foglalkozik női és férfi önismereti csoportokkal. Ezek akár egy-egy esti, hétvégi alkalmak, vagy rendszeresen, hetente találkozó tanulócsoportok is lehetnek. Módszerünk a Témacentrikus Interakció (TCI), mely a csoportban való munkát és tanulást elevenné teszi. (http://www.ruth-cohn-institute.org)

Előző évben néhány munkatársunk részt vett egy kézműves héten, ahol nők körében hagyományos szövőszéken való szövést tanultak Korényi Dalma művészeti vezetésével. Dalma nagy tapintattal és hozzáértéssel kísérte a résztvevőket és támogatta, hogy ki-ki a saját élete szőnyegét szője, ne egy előre kiválasztott mintát másoljon. Munkatársaink nagyon élvezték a szövést és a balatonfelvidéki "hátkiegyenesítő" túrákat egyaránt. A séták közben azonban időnként kibújt a tréner egyik kollégánkból: szeretett volna beszélgetni a többiekkel arról, mi történt velünk az ősi szövési mozdulatok közben, a színeink megtalálásakor, vagy amikor látták, hogy mások mit szőnek. Meg is fogalmazta ezt az ötletét Dalmának, aki azonnal kész volt rá, hogy a jövőben kombinálják a hagyományos kézműves tábort a témacentrikus interakció által kínált személyiségfejlesztési lehetőségekkel.


Honnan Kaptuk a támogatást?

A Tempus Közalapítvány egyik információs napján megtudtuk, új pályázati program indul, mely azt támogatja, hogy felnőttek egy nemzetközi műhely keretében tanulással töltsenek 7-10 napot. Csak jó program kell és motivált résztvevők legalább 3-4 európai országból. A szikra kipattant, pályáztunk és mára boldogan mondhatjuk, hogy Európában az elsők között (2009. szeptember 5-től 12-ig) tarthattuk meg Grundtvig felnőtt tanulói műhelyünket Salföldön.


És hogy mit is csináltunk?

Műhelyünk címe "Hagyományaink, hozományaink és a 21. század kihívásai - nővé válni, férfivá érni élethosszig tartó tanulással" volt.
Aktív és proaktív módon akartunk foglalkozni az esélyegyenlőség kérdéseivel. Egy felkészítő anyagot készítetünk és juttattunk el a műhely előtt a résztvevőknek. Ebben igyekeztünk olyan kérdéseket is feltenni, melyek már érkezés előtt elindítják a témával kapcsolatos gondolatokat, például: "Hogyan magyaráznád el dédszüleidnek az esélyegyenlőség fogalmát?" A műhely első napján megnéztünk egy francia civil szervezet kisfilmjét a svédországi helyzetről, mely jelentősen eltér a résztvevők országaiban tapasztaltaktól és amely sokakból kiprovokálta a személyes állásfoglalást. A tréning elején azt is kértük, hogy ki-ki fogalmazza meg személyes kérdését, melyre a hét során keresi a választ.

A témához a továbbiakban is személyesen közelítettünk: a kézműves foglalkozások és a velük párhuzamosan vezetett személyiségfejlesztő tréningek segítségével. A nők számára a hagyományos szövőszéken való szövés és a meditatív tánc, míg a férfiaknak lovas foglalkozások, bőr kézműves technikák és egy ősi izzasztókunyhó építése és használata jelentett mindennapi elfoglaltságot. Ezek két helyszíneken zajlottak, így a nők és a férfiak csoportja a műhely első és utolsó napját kivéve teljesen elkülönültek.

A napi öt óra kézműves tevékenység mellett kétszer másfél órában zajlott a személyiségfejlesztő TCI tréning. Az impulzussal felvezetett téma mentén egyéni, majd kiscsoportos munka következett, a beszélgetések végén pedig a tapasztalatok/eredmények megosztása, teljes körben.

A női csoportban többször elhangzott, hogy a művészi tevékenységre való felszabadítás, a kreatív alkotás párban járt a TCI tréningen megélt szabadsággal, melynek lényege, hogy „annyit osztok meg magamból, amennyit itt és most jónak tartok”. Ez a párhuzam magával ragadta a résztvevőket és mind a szövésben, mind a személyiségfejlesztő csoportban hozzáadott értéket teremtett. A meditativ táncok a női csoportban a témákra hangolódást szolgálták. A férfiak esetében hasonló hatással járt az izzasztókunyhó közös felépítése és rituális használata, mely egyben erőpróba és elmélyülést szolgáló közös tevékenység volt. Az övkészítés és a felövezési szertartás is a férficsoport kiemelkedő eseménye volt.

A műhely lezárása egy közös kiállítással kezdődött: a szőttesek remekül mutattak a férfiak által készített, személyiségüknek, személyes elhatározásaiknak megfelelően díszített övek társaságában. A kiállítóteremmé varázsolt csűrben egy virtuóz helyi csellóművész, Sík Dóra, zenével emelte a megnyitó hangulatát, és az eseményt felejthetetlenné tette Somogyi Győző festőművész, aki köszöntőjében a minden emberben lakó, kibontakozni vágyó alkotó szabadságról beszélt.

Az utolsó napon vegyes csoportokban osztottuk meg a hét elején "mottónknak" választott kérdésünkre talált válaszokat és az egyéb tapasztalatokat. A beszélgetés során leginkább a következő témák merültek fel: archaikus szerepek és mai szerepelvárások, életfázisok, egyensúly, életminőség, karrier, hivatás, család, megőrzés, újat kezdés.

A felnőtt tanulói műhelyről filmet is készítettünk, melyben megszólalnak a felnőtt tanulók és a trénerek, művésztanárok is. Minden nap forgattunk és utólag is úgy érezzük, hogy a műhelyen zajló folyamatokat ezzel a módszerrel tudtuk a legjobban dokumentálni.


A számokat sem titkoljuk

Romániából és Szlovákiából magyar résztvevők jöttek, összesen 11 fő, Ausztriából pedig 6 osztrák férfi. Négy magyarországi résztvevőnk, nem kapott ugyan a programból támogatást, de nagyon sokra tartották azt a tanulási folyamatot, amelynek részesei lehettek.
A műhelyt összesen 26 960 euró támogatásból valósítottuk meg, melyből a szervezést, a külföldi résztvevők utazását, megélhetését és felkészülését is fedezni tudtuk.


Voltak nehézségek is...

A műhelyt nagyon gyorsan kellett megvalósítanunk, hiszen csak júniusban értesültünk pályázatunk sikeréről és szeptemberre terveztük az időpontot, melyet a várható időjárás és a sok szabadtéri tanulási tevékenység miatt előre is hoztunk néhány héttel. A megrendezésében nagy segítségünkre voltak korábbi tréningjeink résztvevői és a civil szervezetek, amelyekkel kapcsolatban vagyunk. Két hónap alatt sikerült ezeken a csatornákon keresztül 17 külföldi résztvevőt megnyerni és tető alá hozni a műhelyt.

A műhely munkanyelveként az angolt, a németet és a magyart jelöltük meg, de a pályázatunkat értékelő szakértő felhívta a figyelmünket, hogy egy közös, mindenki által beszélt / értett nyelvre szükségünk lesz ahhoz, hogy a személyiségfejlesztés és a megosztás mély és tartalmas legyen, a közös beszélgetésekben senki ne érezze kirekesztve magát. Ezért végül úgy döntöttünk, hogy angol-magyar tolmácsolást biztosítunk azokon az alkalmakon, amikor az egész csoport együtt van. A fennmaradó időben a csoportokon belül vagy négyszemközt olyan nyelven beszéltek a tanulóink, amit a jelenlévők értettek: angol, német, magyar, francia szó is gyakran volt hallható Salföldön. A visszajelzések azt mutatták, hogy a nyelvi nehézségeket legyőzte az a nyitottság, amivel a résztvevők egymás felé tudtak fordulni.


A résztvevők

"A kíváncsiság hozott ide, hogy határokat átlépve magamban, és a bennünket elválasztó határokat meghaladva tapasztalatokat gyűjtsek. Ami nagyon tetszett, hogy egész konkrétan kerületem kapcsolatba a lóval, az íjjal, a kézművességgel. A fizikai, szellemi és lelki szint inspirálóan együtt jelent meg és további életemben kísérni fog."
Oliver


"A tréning végére rájöttem, miért volt bennem ez a nagy vágy, hogy szőhessek. Önmagamat tudtam itt megvalósítani. Próbakő volt ez a szövés."

Mónika


"A tréningnek az a része, ahol magunkra figyeltünk a női körben nagyon sokat jelentett. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy idegen asszonyok, lányok teljesen különböző környezetből, különböző belső igénnyel; mennyire egymásra tudtunk hangolódni, és mennyire szabadon meg tudja kik-ki élni a saját egyéniségét."

Réka


"Két fiam van, és tudni akarom, mi az, férfinak lenni. Megtanulni a különbözőséget és az egymásra figyelést."

Peter


"Azt a szabadságot, amit itt megéltem, tovább akarom vinni a hétköznapi életbe, a rohanásba is, és tovább akarom adni. Értékesnek érzem magam, az alkotás miatt; és mint nő is."

Katalin


Zöldyné Szita Erzsébet TCI tréner és az Emmausz Alapítvány munkatársai